Farfekvéses a babád? Nem csak a császármetszés az egyetlen út!

Ha babát vársz, azt már biztosan tudod, hogy valamikor a várandósság 28. és 32. hete között a legtöbb baba fejjel lefelé fordul. A 28. hét előtt a babáknak még a negyede farfekvéses, a 32. héten ez az arány már csak 7%, a terminus környékén pedig csak 4%. A CDC 2021-es riportja szerint az USA-ban a farfekvéses babák 95%-a műtéti úton születik. Pontos hazai számok sajnos nincsenek, de nálunk valószínűleg ez az arány még magasabb, a faros hüvelyi szülés rendkívül ritka manapság. Ebben a blogbejegyzésben három „faros” témát járunk körül! Először megnézzük, hogy milyen variációi vannak a farfekvésnek, majd megnézzük a faros hüvelyi szülés biztonságosságával kapcsolatos kutatásokat végül pedig megnézzük azt, hogy milyen módszerek segíthetnek abban, hogy a babád fejjel lefelé forduljon!

Először is nézzük meg, hogy miért fordulnak fejjel lefelé a babák? Egészen egyszerűen azért, mert így a kényelmesebb, ugyanis a fejecskéjüket nehéz tartani. Hivatalos, tudományos álláspont szerint nem tudni, hogy egészséges kisbabák miért nem fordulnak meg, de bodywork-ben járatos bábák, dúlák, Spinning Babies oktatók szerint csupán azért nem, mert nem tud a baba megfordulni! És hogy miért nem tud megfordulni? Általában azért, mert nincs elég hely a fordulási manőverhez – vagy nagyon ritkán valamilyen veleszületett rendellenesség akadályozza a baba fordulását. Viszont a legfontosabb, hogy bizony a babáknak körülbelül 4%-a farfekvéses marad a baba születésekor is! Sokan a farfekvést komplikációnak tekintik, viszont ha valami ilyen gyakran előfordul az életben, az sokkal inkább tekinthető egyfajta variációnak!

Nézzük meg először a farkfevés lehetséges típusait! A leggyakoribb a teljes farfekvés, amikor a baba V alakban ül, a lábacskáit a teste előtt kinyújtva. Részleges (vagy valódi) farfekvésnek nevezzük, amikor a baba behajtja maga előtt a lábait és szinte guggoló testhelyzetben van. Ezt a két típust lehet még kombinálni is: egyik láb kinyújtva, a másik pedig behajtva. Viszonylag ritka, de előfordul a lábtartás is, amikor a baba szinte áll az anyaméhben. Ráadásul egyáltalán nem mindegy, hogy a farfekvéses baba hogy tartja a fejecskéjét! Ha a mellkasára hajtja, akkor a fej legkisebb átmérőjének kell a medencén átférnie, ha viszont hátraszegi, akkor nagyon nehéz - sőt lehetelen - lesz átférnie a medencén. Az 1970-es- 80-as években még nem volt rutin ultrahangos vizsgálat és a szülésznők, szülészorvosok tapintással állapították meg a baba fekvését, így sokkal több meglepetés farfekvéses baba született. Viszont az ismert farfekvés sem volt kizáró ok a hüvelyi szülésre, az orvosoknak volt gyakrlata a faros hüvelyi szülés kísérésében és bizony szép számmal születtek faros babák hüvelyi úton – egészen az ezredfordulóig. A kétezres évektől viszont alig-alig történik hüvelyi faros szülés Magyarországon!

Ennek oka egy 1997 és 2000 között végzett kutatás, ami Hannah et al nevéhez fűződik. Ezt a kutatást 26 országban végezték és 2088 farfekvéses szülés eredményét elemezték. Azt próbálták kideríteni, hogy farfekvés esetén a programozott császáros szülésnek vagy a hüvelyi szülésnek jobb-e a kimenete. A kutatásban az anyákat véletlenszerűen sorolták a 38. heti programozott császáros csoportba vagy rendelték a faros hüvelyi szüléses csoportba. A hüvelyi szülésnek (elvileg) voltak megfelelési kritériumai is: például kizáró tényező volt az ikerterhesség, az indított szülés és a hátrahajtott magzati fej is. Fontos kritérium volt, hogy a kísérőknek (orvosnak, bábának) legyen gyakorlat a faros hüvelyi szülés kísérésében és hogy a szülés helyszínén legyen lehetőség sürgősségi császármetszésre. A kutatást több évre tervezték, de végül korábban megszakították, mert a befutó eredmények alapján nem tartották etikusnak a kutatás folytatását, ugyanis túl nagy volt az eltérés a két csoport szülési eredményeiben. Míg a császármetszéses csoportban a halvaszülésets aránya 0,3% volt, a hüvelyi faros szüléseknél ez a szám már 1,3%-ra emelkedett. Szintén többszörös volt a babával kapcsolatos komoly komplikációk előfordulása is (1,4% a császáros csoportban, 3,8% a hüvelyi szülés esetén). A fenti számok alapján a kutatás konklúziója az volt, hogy farfekvés esetén biztonságosabb a programozott császármetszés, mint a hüvelyi faros szülés – és a fejlett világban ennek alapján szinte mindenhol áttértek a programozott császármetszésre farfekvésese babáknál.

A tudományos elemzők azonban nagyon komoly problémákat találtak ezzel a kutatással kapcsolatban! A hüvelyi szüléses csoportba ugyanis olyan esetek is bekerültek, amik nem feleltek meg a kritáriumoknak! Például kiderült, hogy a hüvelyi szüléseknél nem mindenhol volt lehetőség sürgősségi császármetszésre és ahogy a szülések 30%-ánál nem is ellenőrizték ultrahanggal a baba fejtartását és nem szűrték ki a hátrahajtott fejű babákat. Ráadásul az ellátók 20%-ának nem is volt megfelelő gyakorlata faros hüvelyi szülés kísérésében. A halvaszületéses eseteket elemezve pedig az derült ki, hogy a 13 esetből volt két faros ikerpár, két másik baba már a szülés beindulása előtt meghalt, egynek komoly fejlődési visszamaradása volt és egy másiknak pedig részleges agyhiánya…

A Hannah-féle kutatás eredményét így megkérdőjelezve készült el Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában a 2001-2002-es PREMODA kutatás, ahol szintén a faros hüvelyi szülések kimenetelét vizsgálták. A legnagyobb különbség az volt ebben a kutatásban, hogy a hüvelyi faros szüléshez szigorú feltételeknek kellett megfelelni. Valóban kizáró ok volt a hátrahajtott fej, a lábtartás, az ikres várandósság és a születési rendellenesség – és az eredmények egészen mások lettek! A tervezett faros hüvelyi szüléses csoportban a babák 71%-a tényleg hüvelyi úton születt és nem találtak különbséget az elektív császármetszéses csoport és a hüvelyi szüléses csoport között sem a halvaszületés arányában, sem az újszülött halálozásban, sem a komoly újszülött sérülések előfordulásában sem, viszont több babát kellett lélegeztetni a hüvelyi szüléses csoportban és valamivel gyakoribban regisztráltak alacsony öt perces Apgar értéket is. Későbbi farfekvéses hüvelyi szüléssel kapcsolatos kutatásoknak is nagyon hasonló volt az eserménye: a babának egy picit nehezebb a hüvelyi szülés, de nem beszélhetünk rendívüli kockázatról, gyakorlott szakszemélyzet mellett, a kritériumokat szigorúan betartva majdnem ugyanolyan biztonságos a faros hüvelyi szülés, mint a fejvégű hüvelyi szülés.

Magyarországon az elműlt években ha vállalt is orvos faros hüvelyi szülést, az teljesen medikalizált szülés volt: a protokol része volt az oxitocinos fájáserősítés, a gátmetszés és a Kristeller-manőver (hasbakönyöklés) is. Szerencsére a haladóbb szüléskísérők már pont ennek az ellenkezőjét vallják és faros hüvelyi szülésnél a lehető legkevesebb beavatkozást végzik, mégpedig azért, hogy a baba jólétét megőrizzék. A faros hüvelyi szülésnél ugyanis a vajúdás és a kitolás is általában hosszabb, ezért fontos elkerülni elkerülni a magzati stresszt, tehát még a kitolás sem háton történik!

Ha nem fordult be a babád, akkor elviekben választhatnál, hogy hüvelyi úton vagy elektív császármetszéssel szeretnél-e szülni, de sajnos ez csak az elv. A legtöbb kórházban (még) nem opció a faros hüvelyi szülés, mert nincs elegendő gyakorlott szakember. Magyarországon a kistarcsai kórház a csillag a sötét éjszakában, ahol haladó szemléletben kísérnek egyre több faros hüvelyi szülést.
Tehát ha nem Kistarcsa környékén vagy, akkor mit tehetsz azért, hogy elkerüld a császáros szülést? Az első és legfontosabb, hogy valamilyen úton-módon fordulásra bírd a kisbabádat – a második opció pedig a külső fordítás.

Nézzük először azt, hogy mivel segítheted a babád fordulását! A bevezetőben említettem, hogy a faros babák az esetek legtöbbjében azért maradnak farfekvésben, mert hely hiányában nem tudnak fejjel lefelé fordulni - és nem a medence méretei miatt! Sokkal inkább a „puha” szövetek miatt! Lehet, hogy a méhszalagok túl feszesek vagy hogy a méh egy picit elcsavarodott vagy egyéb izmok feszessége csökkenti a baba rendelkezésre álló helyét! A jó hír viszont, hogy célzott mozdulatokkal, célzott lazító gyakorlatokkal tudunk helyet csinálni a babának a forduláshoz! Ebben segíthet például a Spinning Babies módszer is. Én magam egy hat napos programot tanítok az édesanyáknak, amikor is naponta többször, meghatározott sorrendben végzendő gyakorlatokkal hívjuk meg a babát a fordulásra. Természetesen nem tuti bombabiztos módszer, de elég jó eredményeket lehet elérni vele és bizony nagyon sok kisbaba egy-két nap után sikeresen fejjel lefelé fordul! A Spinning Babies kiegészíthető még a moxázással is – amit akár magában is lehet alkalmazni. A moxaterápia a hagyományos kínai orvoslás része – őszintén bevallom én egészen addig csak legyintettem rá, amíg egy Belgiumban élő kínai akupunktúra professzor el nem magyarázta a hatásmechanizmusát…A moxázás során egy szivarhoz hasonló fekete ürömből készült tekercset égetnek a láb kisújjtúl egy-két centiméternyi távolságra, ami a lábon lévő akupresszúrás pontot ingerli a füsttel és a meleggel, ami a méhben fokozza a vérbőséget – ami miatt a baba intenzíven mozgolódni kezd! A moxaterápiát még a Cochrane adatbázis (magas minőségű egészségügyi kutatások tárháza) is megemlíti, mint lehetőséget, ami csökkenti a farfekvés előfordulását – ismert kockázatok nélkül! Ha szeretnéd a moxázást kipróbálni, akkor keress fel egy akupunktúrás szakembert, de ha sikerül moxát szerezned, akkor akár Te magad - vagy inkább a férjed – is elvégezheted a kezelést, 10-15 percig mindkét oldalon, naponta egy-két alkalommal. Arra természetesen vigyázz, hogy ne égesd meg magad és ne gyújtsd fel a lakásotokat sem!

A baba fordulásában segíthet még egy kiropraktor is, aki a keresztcsont és a méhszalagok manipulálásával növeli a baba rendelkezésre álló helyét. Segíthet még a masszázs, az önhipnózis, a meditáció, a vizualizáció és a relaxáció is – vagyis minden olyan tevékenység, amivel ellazulsz, amivel kiegeded a feszültséget, mert könnyen lehet, hogy éppen csak az a kis icipici többlet hely kell, amit egy feszes izom vett el a babától!

Ha már a baba-fordító praktikáknál vagyunk, akkor beszéljünk azokról a módszerekről is, amiket én személy szerint nem tartok hatékonynak…Sokan próbálkoznak azzal, hogy valami nagyon hideget (pl fagyasztott zöldség) raknak a pocak tetejére, mondván, hogy a babát majd „elüldözi” a hideg és emiatt fog megfordulni. Hááát…ha azért nem fordult meg eddig, mert nem volt hozzá elég helye, akkor kevés az esélye, hogy az üldözős módszer segítsen. Ugyanez a helyzet a csalogatással is, amikor is zenével próbáljuk a babát fejjel lefelé bűvölni. Ártani természetesen semmit nem ártasz egyikkel sem, tehát ha Te személy szerint bízol ezekben a módszerekben, egész nyugodtan próbálkozz velük!

A fenti babafordító trükkökkel Te magad is próbálkozhatsz kisebb-nagyobb anyagi ráfordítással vagy akár anélkül a 28.-30. héttől. Viszont ha nem segítettek ezek a módszerek, akkor sincs még minden veszve, ugyanis képzett szakember, ellenőrzött körülmények között a baba külső megfordítását is megkísérelheti. Sajnos a külső fordítást elég kevés orvos csinálja és még kevesebb ajánlja – ugyanis ez nem feltétlelnül része a szülész orvosi tanulmányoknak és kevés orvosnak van benne gyakorlata és esetleg gyakorlat hiányában nem is szívesen csinálják, mert nem érzik elég biztonságosnak. Viszont ha Te szeretnéd ezt az opciót is kihasználni, akkor kérdezz rá az orvosodnál! A külső fordítás komplikáció-mentes várandósság esetén 34-37. hét környékén lehetséges; kizáró ok a preeklampszia, a méhlepény-leválás előzmény vagy ha valami gyanú merül fel a baba hogylétével kapcsolatban (magzati stressz). Korábbi császármetszés a szakirodalom szerint nem kizáró ok alaphelyzetben, de az orvos az adott eset ismeretében dönt arról, hogy javasoltja-e a külső fordítást vagy pedig sem. A külső fordításról fontos még azt is tudni, hogy ez nem egy leányálom…Maga a művelet elég rövid, időnként egy-két perc alatt sikerülhet a baba fordítása de van hogy 10-15 percig próbálkoznak. A külső fordítás kifejezetten fájdalmas is, viszont a sikert nagyban befolyásolja, hogy mennyire sikerül közben ellazítani a hasizmokat. Éppen emiatt külföldön van, hogy a külső fordítást epidurális érzéstelenítés mellett végzik – de Magyarországon még nem hallottam erről. Úgyhogy ha külső fordításra készülsz, akkor fontos lelkiekben felkészülnöd arra, hogy ez egy kellemetlen beavatkozás és fontos, hogy előtte gyakorold a relaxációt, hogy minél jobban el tudd engedni magad – ezzel is növelve a siker esélyét! A külső fordítás a babának sem kellemes kaland, ezért a művelet előtt és után is ellenőrzik a pulzusát és nézik a pozícióját ultrahangos vizsgálattal. A külső fordítás kockázata, hogy előfordulhat utána hüvelyi vérzés, esetleg a művelet alatt burokrepedés vagy nagyon ritkán méhlepény-leválás is, ezért fontos, hogy a műveletet olyan helyszínen végezzék, ahol lehetőség van azonnali sürgősségi császármetszésre is. Ezek a komoly kockázatok szerencsére nagyon ritkák! Egy külső fordítással kapcsolatos holland kutatás 2008-ban azt az eredményt kapta, hogy 286 külső fordításra jut egy sürgősségi császármetszés – tehát a kockázat bőven a fél% alatt van! A külső fordítás az esetek nagyjából felében eredményes és tényleg sikerül a babát fejvégű pozícióba forgatni és sikeres fordítás esetén a szülések 75%-ánál elkerülhető a császármetszés. A külső fordítás tehát az esetek többségében egy lehetséges opció – csak sajnos nem igazán beszélnek róla és a szülők nem igazán kapnak tájékoztatást róla - ezért feltétlenül kérdezz rá, hogy van-e erre lehetőség a Te egyedi esetedben.

A külső fordítással kapcsolatban viszont még egy fontos tudnivaló. Faros babák esetén elég tipikus forgatókönyv, hogy sikeres külső fordítás után beindul a vajúdás – viszont a tágulás megáll 7-8 centinél és a baba nem illeszkedik be a medencébe és „magasan” marad. Ilyenkor valószínűleg visszaköszön az eredeti ok, ami miatt a baba nem tudott befordulni: nincs elég hely. Emiatt nagyon fontos, hogy még ha a Spinning Babies technikák nem is fordították meg a babát, akkor se hagyd abba ezeket a gyakorlatokat és dolgozz a szalagok, az izmok és a kötőszövet lazításán, puhításán továbbra is, hogy a szülésnél se okozzanak problémát!

A fentiek alapján remélem segítettem egy picit abban, hogy jobban átlásd a lehetőségeidet, ha nem fordult be időben a babád – ugyanis ekkor sem csak a program császár az egyetlen opció! Azt javaslom, hogy feltétlenül beszélj erről az orvosoddal, kérd ki a véleményét, hogy a Te specifikus esetedben milyen megoldások jöhetnének szóba!

Nagyon szép, felemelő szülést kívánok Neked– függetlenül attól, hogy fejjel lefelé vagy felfelé van-e a babád és hogy hüvelyi vagy műtéti úton látja-e meg majd a napvilágot!